1. Borsod kupa, Miskolc, 1991.03.15. Játékidő: 2x30 perc __ Gondolom a legtöbb sakkozó életében előfordul, hogy a győzelem küszöbén egyszer - egyszer megbotlik, és fenékig ürítve a méregpoharat végül vereséget szenved. (Hol az a döntetlen.) __ Ez történt velem Miskolcon 1991 március 15.-én. Az egynapos versenyen 2x30 perces partikat játszottunk. Sajnos nem írtuk a partikat, szerintem jobb lett volna, ha nyoma marad, talán akkor komolyabb az egésznek a hangulata. __ Tehát; az elejét már nem tudom pontosan lépésről-lépésre, de van egy állás, ahonnan számomra nagyon emlékezetes marad, s szűkülő indulatom feszült idegeimen megnyugodni nehezen tud. Talán egyedül csak az vigasztal, hogy már az időzavarban jártunk. Az állás: Bódor S.-Rudolf L. V: Kg1, Vf3, Bf1, Bf5, Hi3, Fe4, b1, c2, d3, g6, i2, k1/ 12 S: Kg10, Vb6, Bg9, Be6, Hc7, Ff9, b7, g7, h7, i6, k7/ 11 __ Mindennek betetőzéseként Rudolf László rávilágított az alább közölt soraival, hogy még ennél is vakabb és bugyutább voltam. Mit mondjak, nem a legkellemesebb érzés: __ "Számomra is örökké emlékezetesebb marad ez a befejezés! Sok közöm ugyan már nem volt az események folyásához, - miután megléptem az 1.- Fxc3????? lépést. /Bódorral ellentétben én öt kérdőjelet biggyesztenék ez után a lépés után, mert fonalas mattot enged meg 5 lépésben!/ Derült égből villámcsapásként ért ellenfelem 2.Bf10 !!!!! lépése. Időzavar lévén nem volt sok időm végiggondolni, adjam fel azonnal, vagy lépjek még néhányat, hátha mégsem kapom be a fonalas mattot. Amikor Bódor 4.Vf10-et lépett, akkor kezdtem el reménykedni, hátha nem látja a mattokat! |